Mi az előnye a gőzsterilizálásnak (autoklávozásnak) a forró levegővel történő sterilizáláshoz (hőlégsterilizáláshoz) képest?

A sterilizáláshoz nagy energia szükséges. A gőz energiája több ezerszer nagyobb, mint a levegőé. Gondoljon a nedves/ száraz szauna közötti üzemi hőmérséklet-különbségre és a hőérzetre: egy nedves szaunában bizonyos hőfokot már nagyon égetőnek érzünk, míg ugyanezen hőmérséklet (vagy még magasabb is) sokkal elviselhetőbb a száraz szaunában.

Az autoklávval történő sterilizálás előnye tehát, hogy a folyamat – a gőz magas energiájának köszönhetően – jóval rövidebb idő alatt megy végbe. További előnye a gőzsterilizálásnak a viszonylag alacsony sterilizálási hőmérséklet (121^oC és 134^oC), a hőlégsterilizátorban használt 160-180^oC helyett. A hőlégsterilizálás alkalmazásának gyakran korlátot szab az eszközök hőmérséklet-tűrése.

Folyadékok, táptalajok sterilizálása nem is lehetséges hőlégsterilizátorral, mert a folyadék elpárolog (elforr) a nyitott rendszerben. A folyadékokat csak túlnyomásos készülékben, azaz autoklávban lehet a sterilizálási hőmérsékletre felmelegíteni.

Ahhoz, hogy valóban sterillé váljanak az eszközök vagy minták, a protokollokban meghatározott minimális ideig egy adott hőfokon kell tartani azokat. A legelterjedtebb autoklávozási protokoll a minimum 20 percig 121°C-on tartás. Egy másik gyakran használt módszer a 3 percig 134°C-on történő sterilezés.

A gőz előállításának hagyományos módja az autoklávban és annak kihívásai:

A legtöbb, hagyományos technológiával dolgozó autoklávban a gőz előállítása magában a kamrában történik. Ilyenkor mindig víz van a kamra aljában, és ezt a vizet fűtik fel a kamra aljában található fűtőtestek.

A gőzsterilizálás legfőbb ellensége az autoklávban rekedt levegő. Ahol levegő marad, ott a gőz nem tudja leadni a sterilizáláshoz szükséges nagy energiát. Ha a levegő üreges mintában, pl. egy üres üvegedényben,  pipettahegy dobozában, vagy porózus anyag belsejében marad, akkor nem teljesül a protokollban előírt minimum idő- és hőmérséklet-követelmény, így biztosak lehetünk abban, hogy a mintánk nem lett steril! A sterilitást a töltet kritikus pontjain elhelyezett ún. biológiai indikátorokkal lehet igazolni.

A képen látható elrendezések a régi (hagyományos) módszert képviselik, és fő hátrányuk, hogy a levegő eltávolítása komoly nehézségekbe ütközik. A víz ugyanis a készülék legalsó pontját foglalja el, ezért a levegőt csak ettől egy magasabb ponton lehet elvezetni a készülékből. Mivel a levegő nehezebb a gőznél, a levegő természetes mozgása lefelé irányul a kamrában, tehát annak egy része bent marad a készülékben.

Az ilyen fűtésű autoklávoknál egy vákuumszivattyú sem tud tökéletes eredményt elérni (100%-ban eltávolítani a levegőt), mert az első – viszonylag jó – vákuumciklus után a második már kevésbé lesz eredményes a kamra alján lévő víz folyamatos párolgása miatt.

De hogyan lehet ezt a problémát áthidalni? A következő oldalon bemutatjuk, hogy napjaink korszerűen kialakított autoklávjai milyen technikai megoldásokat alkalmaznak a tökéletes sterilitás elérése érdekében. >>